Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A pillanat

2011.01.03

bathorye.jpgA hajnal pírja átderengett a nehéz függönyök közötti réseken. Nem jól húzta össze az az átkozott szolgáló! Erzsébet csak feküdt az ágyban, és nézte az egyre megnyúló fénycsóvákat a szobában. Egy újabb nap. Egyedül. Oldalra fordult, s beletemette fejét Ferenc párnájába, mely hosszú hónapok óta hevert kihűlve. Hideg volt a nászi ágy, és levél sem érkezett már hetek óta a harcmezőről.

A csejtei vár termei hangosak voltak a gyerekzsivajtól, dadák és szolgálólányok hadai tüsténkedtek az Úr és az Úrnő utódai körül. Erzsébet mégis magányos volt, hiányzott a vele egyenrangúak társasága. Látogató sem érkezett már régóta. A könyveket unta, az erős koncentrálástól hasogatott a feje. Gyengeségét nem láthatták meg, nem engedhette meg magának, hogy ez a primitív szolgasereg pusmogjon róla.

Nádasdy Ferenc felesége, gyermekeinek anyja, fél országnyi földbirtok Úrnője büszkén viselte sorsát, mely hatalmas súlyként nehezedett a vállára. Erős Asszony hírében állt, s a tudatlan parasztlányok versengtek azért, hogy a várba mehessenek szolgálni.

Báthory Erzsébet a tükör előtt ült. Derékig érő, sötét haja a hátára omlott. Fáradtság tükröződött a szemeiben, s az apró ráncok barázdái mintha napról-napra egyre csak mélyültek volna. A legszebb nő széles e vidéken! Miért nem érzi ezt most? Mi történik? Miért hasít már megint az éles fájdalom a fejébe? Ilonáért kiáltott, aki már az ajtóban várakozó leányokkal együtt belépett a helyiségbe. Felöltöztették, megfésülték, ékes kontyot készítettek gyönyörű hajából. Még ekkor sem volt nyugodt. A páni félelem járta át minden porcikáját. Nem értette az okát. Hogy elterelje figyelmét, elindult a várban, hogy ellenőrizze a munkát.

Mariska két napja került az Úrnőhöz szolgálni. Az otthoniakra gondolt, az anyjára, aki büszke volt lányára, hogy bekerült a cselédek közé. A konyhában dagasztotta a tésztát a kenyérhez, miközben elmélázott azon a fiún, akivel együtt kerültek a várba. Szép szál legény volt, egyszer rá is nézett. Hirtelen kiabálás ütötte meg Mariska fülét. Eszeveszetten tépte fel az ajtót Margit, a szakácsnő, hogy szorgoskodjanak, mert az Úrnő ellenőrzést tart. Mindenki megkétszerezte erejét, gyorsabban kopasztották a tyúkokat, szelték a disznóhúst, kavargatták a kondérban fővő levest.

Mariska alig mert felnézni a munkájából, de azért egyszer lopva felpillantott, hogy megláthassa a tündöklő szépségű Úrnőt. Szebb volt, mint ahogyan képzelte! A ruháján akadt meg a tekintete. Milyen csodálatos volt… Hálálkodott Istennek, hogy szemeit az Asszonyra vethette. Feléje közeledett. Egyre hevesebben vert a szíve. Elkezdett remegni a keze, és zavarában felborította a lisztes zsákot, ami az Úrnő ruhájára borult, fehér felhőbe borítva Őt.

Erzsébet mérhetetlen dühöt érzett. Arca kipirult, és olyan erő szállta meg, amely végig borzongatta az egész testét. Ez a semmirekellő! Körbenézett, szikrákat szóró tekintettel, és hirtelen egy sodrófa akadt a kezébe. Az az átkozott fejfájás, már megint előjött! Ez is ennek a parasztnak a hibája! Felemelte a sodrófát, és a fojtogató indulatot a lányra zúdította. Teljesen elborult az agya. Csak le és fel, így mozogtak a karjai. A sikoltozást és jajveszékelést elnyomta valami tompa gyönyör, amelyet érzett. Amikor elmúlt, fáradtság lett rajta úrrá. Leengedte a kezét. A lábai előtt valami véres emberi roncs hevert, ami már alig mozgott. Síri csend honolt körülötte, de ezt már megszokta. Ez is csak egy volt a sok közül…

bathory1.jpgFélredobta a „fegyverét”, majd intett az Őt követő szolgálóknak, hogy indulhatnak. Hogy mennyi gond szakadt rá ezzel a sok szerencsétlennel?! Még megnevelni is neki kellett Őket!

Egy ekkora uradalom Asszonyának minden ház, állat, erdő, mező és paraszt a tulajdonát képezte. Szokványos volt, ha az Úr vagy az Úrnő megbüntette szolgáját, bármilyen eszközzel, ami általában a verés volt.

Erzsébet a szobájában ült, nézte a naplementét. Vajon Ferenc merre járhat? Kopogtattak az ajtón. Ilona jött egy lánnyal. Erzsébet felállt a helyéről és a tükör előtti székre ült. Nyugodtan tűrte, amint a lány kibontotta a kontyát, leengedte a haját és a fésűért nyúlt. Rá sem nézett, mind ugyanolyan volt. A tükörben saját szépségét csodálta. Bőre nem volt már olyan feszes, mint ezelőtt, de íves szemöldöke, gesztenyebarna szemei, vörös ajkai a régiekként tündököltek. Egyenes tartással ült a székben, igazi Úrnőhöz méltóan, aki felsőbbrendű az ocsmány parasztoknál.

Hirtelen éles fájdalom hasított a fejbőrébe. A szolgáló meghúzta a fésűvel a haját. Megint csak mélyről jövő düh tört fel a testéből és úgy képen vágta a lányt, hogy felhasadt az arcbőre. Elkezdte puszta kézzel ütlegelni a névtelen senkit, aki próbált az ajtó felé araszolni. A konyhában történt incidens kivette az erőt Erzsébetből, ezért hagyta, hogy a lány kitakarodjon a szobából. Leroskadt a székbe és intett Ilonának, hogy folytassa a haja kifésülését.

bathory2.jpgAmint belepillantott a tükörbe, meglátta, hogy az arcára csapódott a lány kifröccsenő vére. Hirtelen odakapott a kezével, hogy letörölje. A szűzi vér helyén, mintha rózsásabb lett volna a bőre. Megtapogatta a felületet, mely meglepően simának tűnt. Elkezdett hevesen verni a szíve. Mámorral és csodálkozással a szemeiben, a még megmaradt vért szétkente az arcán, majd behunyta a szemeit. Hagyta magát, belesüppedt az érzésbe. A vér, mintha áthatolt volna a bőre pólusain, és újult erővel töltötte volna el. Az illata pedig, kéjesen bódító volt. Ferenc… Ha majd hazatér, még gyönyörűbbnek kell látnia Asszonyát, mint eddig. Alig eszmélt a felismeréstől. Megrohanták a képzelgések, a vér ereje, hatalma. A szolgálatába kell, hogy állítsa ezt a hatalmas természeti erőt. A szépségéért létezik hát ez a sok mihaszna, kiknek ereiben gyógyír folydogál! Erzsébet nem tudott aludni aznap éjjel. A vér isteni erejére gondolt, s arra, hogyan hasznosíthatná felfedezését…

Rácz Edina

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.