Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maradjak vagy menjek?

2010.11.03

maradjak.jpgMinap sírva hívott egy barátnőm.

„Elköltözöm, nem bírom tovább! Már nem is vagyok önmagam!”

Ki az illető? – kérdeztem kissé gyanakodva.

Csend támadt a telefonba, majd a hatalmas sóhajt egy „á, semmi komoly!” mondat zárta - „Mert nem mutatja ki, hogy szeret. Ha meg valaki végre két kedves szót mond, az ember lánya már omlik is a lába elé!” – folytatta a sopánkodást.

Tanácsoltam neki, hogy gondolja át, aztán mérlegeljen és döntsön. Alig, hogy letettem a telefont, az ismét megszólalt és egy réges-rég elfeledett haver hívott. Kérte, hogy fejtsem meg neki azonnal a nőket, mert ő már nem ért semmit. Töri magát, hogy kimutassa a szeretetét, virágot visz, sms-t ír, de semmi sem elég. Semmi sem elég jó. A barátnője épp lelépni készül. Bárcsak össze tudtam volna kötni a két barátot egy párkapcsolati konferenciahívásra!

Gyorsan visszahívtam a barátnőmet, és megkérdeztem tőle, mi az, amit a párja tesz, vagy nem tesz. Mire ő elmondta, hogy nem ír, nem hívja, nem bújik, nem kérdezi meg, hogy mi újság vele, és hogy telt a napja. Viszont korlátozza, féltékeny és uralja az életüket. Most a régi haveron volt a sor. Őt is visszahívtam és javasoltam neki, hogy hanyagolja a lányt egy kicsit. Ha valami baja van, vagy ölelésre vágyik, inkább hívjon engem. Beszélgessen telefonon más lányokkal, és csináljon külön programot.

Közben eltelt pár nap, s a barátnőm kivirulva mesélte egy kávé mellett, hogy kivett egy kis lakást és remekül érzi magát. Végre azt csinál, amit akar. Ha kell, órákig ül a kádban, és akár (!) 25 percig is sminkel reggel – hiszen övé a fürdőszoba egyedül. Még aznap felhívott a srác is, és boldogan hadarta el nekem, hogy a lány féltékeny lett és minden percét vele akarja tölteni. Már főzött is neki.

Elégedetten dőltem hátra forgószékemben, s épp a Jóistennek javasoltam, hogy tartsa nyílván a napi jócselekedeteimet, mikor ismét telefonhívás érkezett.

Újfent a barátnőm keresett. Megint sírt! „Úgy hiányzik az én bébim! Hozzá vagyok szokva, hogy ott fekszik mellettem, szuszog, reggel meg együtt megyünk fürödni. Most mit csináljak?” Mivel az otthoni számomon is kerestek, kis türelmet kértem tőle és beleszóltam a másikba. „Ha te vagy az, akire gondolok, és azt mered mondani, hogy nem bírsz taktikázni, és miért nem lehet valakit úgy szeretni, ahogy akarom? – akkor azonnal adok valakit. Beszéljétek meg!”

„Jó napot kívánok! – hallottam a vonal másik végén – Ön kért költöztetést holnapra?”

„Nem, téves hívás lesz!”

„Akkor elnézést, és ha már így beavatott a magánügyeibe, engedje meg, hogy hozzáfűzzek valamit az iménti kirohanásához. A feleségemnek csak annyit mondtam, mikor elegem lett: Drágám, játszunk gólyásat! Mire ő: Álljak fél lábon? Nem. Kelepeljek? Azt sem. Hát? Költözz!"

Kikapcsoltam mindkét telefonomat és elmentem sétálni...

 

                                                                                                       Szöllősi Györgyi

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.