Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ikerversek

2010.11.29

A fájdalom hercegnője   

 

Büszkén, emelt fővel jártam                                                                                         

az utat, s összeszorított                                                                              

fogakkal tűrtem a rosszat.                                                        

Jeges arcomon nem láthattad                                        

gyengeségem, szemem sem                              

rebbent, amikor nagyon féltem.                        

 

Szívem, ha lázadt, elfojtottam                                       

minden egyes vágyam.                                      

Lelkem gátjaira hóvihart küldtem, s                                            

hűvösen néztem, ahogy vízbe fúlnak,                                         

s megfagynak a szép remények.                         

 

Lángokban fuldokoltam,

fekete álmok gyötörtek,

elhagyott a Múzsa, s

nem jön vissza többet.

Éjjel holló szállt az

ágyam mellé, s megígérte,

elviszi az üzenetem

messzi földre.

 

A fájdalom szárnyainak

suhogása kísért, s a

vállaimon nyugszanak

karmos lábai.

Gyere haza, küldd el őt,

s mondd el neki, már

nem vagyok koldus, már

Te fogod a kezem, s nem

hagysz elesni.

 

A boldogság koldusa

 

Lehajtott fejjel róttam az utcákat,          

könnyektől fojtottan üvöltöttem   

a világra.     

A sötétségből félve kémleltelek,    

s a szememből olvashattad, hogy     

belül mily nagyon vérzek.

 

Ha felhők gyűltek, s kételyek

áztattak, dühtől részegen lázadoztam.

Elsodort az ár, s mikor partot 

értem, tudtam, ismerős a táj,     

nem kapom meg olcsón a változást.

 

Lángokban fuldokoltam,

fekete álmok gyötörtek,

elhagyott a Múzsa, s

nem jön vissza többet.

Éjjel holló szállt az

ágyam mellé, s megígérte,

elviszi az üzenetem

messzi földre.

 

A fájdalom szárnyainak

suhogása kísért, s a

vállaimon nyugszanak

karmos lábai.

Gyere haza, küldd el őt,

s mondd el neki, már

nem vagyok koldus, már

Te fogod a kezem, s nem

hagysz elesni.

Rácz Edina

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.