Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kapcsolatok és a Vonzás Törvénye

2010.11.02

happy-relationship-1.jpgKapcsolataink túlnyomó többsége hibás megítélésen alapul. Megszületünk, és egy érdekes, csodálatos világra nyitjuk szemünket. Majd szüleink, és a környezetünk elkezd formálni minket, és félelmeket, gátlásokat kialakítva bennünk, megalkotja hibás énképünket. Így ez nem csak kapcsolatainkra, hanem egész életünkre rányomja bélyegét.

 

Nézzetek körül életetekben. Elégedettek vagytok azzal, ami körülvesz? Boldog emberi kapcsolataitok vannak? Boldogok vagytok? Ha igen, akkor nem is kell ezt a kis cikket végigolvasnotok. J Ha nem, hát vágjunk bele.

 

Minden, amit ebben a világban anyagnak vélünk, atomokból áll. Ezek szubatomi részecskékből, azok pedig rezgésből és fényből. Alapvetően tehát a tárgyaink, a gondolataink, a szavaink, sőt, még mi magunk is rezgésekből álló lények vagyunk. Még érzéseink is rezgésekből állnak. Ezt biztosan megtapasztaltátok már. Például, mikor szerelmesek vagyunk, csak úgy izzik a levegő. És mikor idegesek vagyunk? Szinte kézzel fogható a feszültség. A különbség csupán a rezgés frekvenciájában mutatkozik, mely meghatározza annak teremtő erejét. Minél tisztább, erősebb, magasabb frekvenciájú egy rezgés, annál hatékonyabban és gyorsabban teremt. A boldogság, egy nagyon magas frekvenciájú rezgés. A boldog emberekhez vonzódunk. Szívesen vagyunk a társaságukban, mert érezzük, hogy valamitől olyan jó velük, mellettük lenni. De ennek az ellenkezője is igaz. Ha egy búskomor – alacsony frekvencián működő emberrel találkozunk, ne adj Isten, együtt lakunk vele, könnyen úgy érezhetjük, hogy energiavámpírral élünk egy fedél alatt.

 

Minden egyes személy, helyzet tárgy, ami életünkben megjelenik, tükröt tart elénk arról, hogy mit gondolunk magunkról és a világról. Nos, ezzel a rövidke bevezetővel el is érkeztünk a gondolatokhoz, melynek teremtő erejéről szól a Vonzás Törvénye.

 

A Vonzás Törvénye kimondja, hogy hasonló a hasonlót vonzza. Ez mindazzal ellentétes, amit egy igen ismert közhelyből ismerünk: „Ellentétek vonzzák egymást!” Akkor most mi van?  Ami van, az a Remény. Remény arra, hogy megtudjuk, és alkalmazni tudjuk életünkben az erre az egy mondatra épülő tudást, tanítást, ami sarkaiból fogja kirángatni eddigi, megszokott életünket. Ha meg akarjuk érteni emberi kapcsolatainkat, először önmagunkat kell jobban megértenünk, illetve megismernünk. A Vonzás Törvénye nagyon egyszerű, és rendkívül értékes tudás rejlik benne. Hogy jobban megértsétek, képzeljétek el, hogy mágnesként vonzzátok magatokhoz annak lényegét, amit gondoltok vagy éreztek. Így aztán, ha kövérnek érzitek magatokat, nem tudjátok a karcsúságot bevonzani. Ha szegénynek érzitek magatokat, nem vonzhattok gazdagságot. Ellentmondana a Törvénynek.

 

Nem azért vagytok itt – ebben a világban -, hogy bárkinek is bizonyítsátok, megérdemlitek a szeretetet, sem azért, hogy megdolgozzatok érte, hogy elismerjenek benneteket. Mindezt megérdemlitek, csupán azért, mert Léteztek! Mert vettétek a bátorságot, hogy ebbe a világba leszülessetek, hogy megalkothassátok a saját személyiségeteket olyanná, ami képes arra, hogy felfedezze, mi teszi boldoggá, hogy aztán mindezt meg is kapja. Azért vagytok itt, hogy ennek a személyiségnek a szemszögén át felismerhessétek azt, ami valóban boldoggá tesz benneteket. Én pedig megpróbálom megértetni veletek, hogy ha megtanuljátok, és alkalmazni is képesek vagytok a legfontosabb alapelvet, akkor rájöhessetek, hogy rám nincs is szükségetek. Ti vagytok a kulcs! Ha magatokat jól tudjátok érezni, összhangban azzal, amit gondoltok, mondotok, és tesztek, biztosak lehettek benne, hogy emberi kapcsolataitok is szeretetre és harmóniára fognak épülni.

 

Ebben a részben megtudhatjátok, mik azok a fontos lépések, melyeket emberi kapcsolataitok érdekében tennetek érdemes. Saját példámon át megpróbálom szemléltetni, melyek azok a hibák, amiket rendszeresen elkövetünk, s emiatt azt érezzük, hogy mindig, minden kapcsolatunk hasonlóan végződik. Mindig hasonló embereket vonzunk be, és ez idővel ördögi körnek tűnhet, melyből nincs kiút. Azért vagy itt, mert te is feltetted a kérdést számtalanszor: De miért?

 

Nehéz elhatárolni az egyes témákat egymástól, mert mind ugyanarról szólnak, csak más-más aspektusból. Ahhoz, hogy valamiként vagy valakiként azonosítsuk magunkat, emberi kapcsolatokra van szükségünk. Tapasztalatra arról, hogy megtudjuk, Itt és Most éppen kik vagyunk. Ezt csak abból tudjuk leszűrni, milyen körülmények és emberek vesznek körül bennünket. Ők tükröt tartanak elénk önmagunkról. Így hát, ha változtatni szeretnénk a kapcsolatainkon, először önmagunkon kell változtatnunk. Tudom, ismétlem önmagamat, de a kulcs már a Delphi jósda bejáratán is szerepelt: "Ismerd meg Önmagadat!"

 

Idővel mindnyájan rájövünk, hogy egyes területeken változtatni szeretnénk. Persze sokkal egyszerűbb lenne minden, ha a párunk toleránsabb lenne, a főnökünk kevésbé rosszindulatú, a szomszédaink csendesebbek, a kutyánk jólneveltebb, anyánk diszkrétebb. Ráadásul a jövő csapdájába is beleesünk ilyenkor, hiszen az eredményt, a változást áthelyezzük egy olyan időbe, ami számunkra – egyelőre csak – fikció. Csak elméleteket tudunk gyártani arról, hogy mi lesz, vagy mi lenne, ha… Ekkor átfordulunk a másik oldalra, és elkezdünk rágódni a múlton. Tán nem kellett volna otthagynom… Milyen jó volt, amikor… Csupán egy dolgot felejtünk el: önmagunkat és emberi kapcsolatainkat csak MOST tudjuk megváltoztatni. Csak ez az egyetlen pillanat létezik arra, hogy változtassunk.

 

Legyen szó akár párkapcsolatról, családi kötelékről, munkahelyről, az elv ugyanaz! Azt vonzzuk, ami a Saját Lényegünk. És itt jutottunk el egy másik nagyon fontos kérdéshez. Vajon személyiségünk (Ego) avagy az a belső hang – melyre oly’ ritkán hallgatunk – a mi Saját Lényegünk? Ahogy az elején említettem, személyiségünket, mentalitásunkat, viselkedésünket alapvetően az öröklött és magunkra vett, illetve félelmeinkből kialakított minták alkotják. Ezek vagyunk mi valóban? Vagy erről gondoljuk azt, hogy ezek vagyunk? Akként azonosítjuk magunkat, amit a körülményeink csiszoltak belőlünk? De akkor miért érezzük néha, hogy valami többnek kell itt lennie? Akkor mi az az érzés, ami hatalmába kerít minket, mikor boldogok vagyunk? Miért érezzük magunkat örökkévalónak, legyőzhetetlennek? Hogy lehet az, hogy a legkisebb akadály meghátrálásra késztet minket, mikor mi ennyire erősnek tudjuk érezni magunkat néha? Honnan bennünk időnként a bizonyosság, hogy ennél sokkal többről van szó?

 

Nos, a válasz a Mi örökkévaló lényünk, a Saját Lényegünk. Mint már említettem, nem azért születtünk a földre, hogy leéljünk 60-80 évet, dolgozzunk, gyermekeket nemzzünk, együnk, igyunk. És hol marad a boldogság? Pedig az ott van. Bennetek. Amint felszínre tudjátok juttatni ezt az isteni mivoltotokat, mind a kapcsolataitok, mind pedig az életetek egyszerre értelmet nyer. Erre mondta Jézus: „Ismerjétek meg az igazságot, mert az igazság szabaddá tesz benneteket!”

 

Ezzel az egyetemes igazsággal szeretnélek benneteket megismertetni abban a reményben, hogy segítségével csodálatos emberi kapcsolatokat tudtok kialakítani, illetve megtaláljátok az utat Önmagatokhoz.

 

Szöllősi Györgyi

Budapest, 2010. november 2.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

válasz

(juca, 2010.11.10 18:20)

Kedves Györgyi!

Nagyon köszönöm a válaszodat, kímerítö és körültekintö volt.
A kérdésem eddig is mindig is az , hogy ismerjem meg önmagam?
Ki vagyok én?Jó vagyok én?Változnom kell?
Ha igen akkor miért? és hogyan?
Rengeteg könyvet , cikket ,írást elolvastam már a témában, kipróbáltam többféle medítációt és programot, minden nap jógázom, jóga lélegzek...
De...arra senki nem ad választ , hogy ki is vagyok én?
Az írásod lényege az igaz.Legyek boldog, minden helyzetben keressem a jót.....OK,eddig meg is vagyunk....abban is igazad van , hogy mosolyogjak a világra, meg is teszem.Hiszek, hogy nem véletlenül vagyunk itt, hiszek a jóban, a boldogságban,hiszek a gondolat erejében, mert már sokszor gyakoroltam sikerrel.
Azt hiszem aki megtalálja magát, aki tudja , hogy most megtalálta önmagát, aki lecsendesedik annyira, hogy érzi a mély csendet, az tudja hogy kicsoda.Bízom benne , hogy én is rájövök.
Ami megfogott a válaszodban az, hogy szeresd magad, tudd hogy szeretni való vagy, tudd értékelni magad bármilyen helyzetben.
Fel tehetnék még egy kérdést, ami ehhez kapcsolódik......hogy mi a célod ?, az életben.
Ez is nagyon nehéz, mert nem anyagi gyarapodásra gondoltam csak, hanem az a valami megfoghatatlan, amiért itt vagyunk, nekem ez is sok sok fejtörést okoz.Amikor azt mondják álmodd meg a célodat, képzeld el, s valósitsd meg.....
Még egyszer köszönöm a válaszod.Segítettél.
Jó utat ! Váljon valóra minden álmod!
Nem olvasom vissza, amit írtam, mert nem biztos hogy akkor el is küldöm.
Üdvözlettel
Juca

Válasz

(Györgyi, 2010.11.07 11:23)

Kedves Juca!
Engedd meg, hogy jövő héten egy átgondolt válasszal jelentkezzem. Nem te vagy az egyetlen, akinek ennyi kérdése van, és magam is rágódtam rajta sokat, míg rájöttem. Az én verziómat meg tudom osztani veled, bár nem vagyok pszichológus, de lassan öt éve foglalkozom intenzíven a témával. Kis türelmet kérek, s a hét közepe felé kimerítő választ adok a kérdéseidre.
Üdvözlettel: Szöllősi Györgyi

Re: Válasz

(juca, 2010.11.08 06:56)

Köszönöm

györ

(juca, 2010.11.06 07:17)

Kedves Gyöngyi!

Elolvastam a cikket, s nagyon nagyon sok olyan cikket , amiböl megpróbáltam megismerni önmagam.
Hogyan?
Viszonyítsam magam? Kihez? A barátaimhoz? A családomhoz?A koldushoz?A miniszterekhez?
A gyerekeimhez?
A boldogság, nagyon ritka, azt nem lehet felidézni, az vagy van, vagy nincs.Könnyü lerombolni, egy nem oda illö megjegyzés, egy nem nekem tetszö megnyilatkozás, s kész, ennyi volt.
Ki vagyok én, és Jézus milyen igazságra gondol?
Annyira szeretném tudni!
Ki vagyok én? Hogy ismerjem meg magam.Hogy változzak meg amikor van egy környezetem, s abból nem tudok kilépni, mert akkor remete vagyok.
Az igazság a szeretet? Kit szeressek,s hogyan?
Hogy mutassam ki egy számomre teljesen idegen embernek hogy szeretem, a barátaimnak hogy szeretem?
Jaj! Bocsánat csak ezek jutottak az eszembe, miután elolvastam a cikket.
juca