Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Agykontroll – egy módszer, ami egyre jobbá és jobbá teszi életünket

2010.11.08

agykontroll2-silva.jpgElőször 1991-ben, 17 évesen találkoztam az agykontrollal. Már akkor felkeltette az érdeklődésemet az a tény, hogy sokkal, de sokkal többre vagyunk képesek, mint ahogy azt hisszük. És itt van a kutya elásva. Ha valamiben nem hiszünk, az egyszerűen nem működik. Ez olyan, mint a placebo. Egyszerűen az ember nem hisz abban, hogy többre is képes annál, mint hogy megszülessen, tanuljon, gyermekei és házastársa legyen (vagy fordítva), aztán dolgozzon látástól vakulásig, megöregedjen és meghaljon. Persze néha jut egy-két jó nap, tán egy hét is, de aztán minden visszazökken a „rendes” kerékvágásba. Én nem ilyen életet szántam magamnak, hát elkezdtem gondolkozni és álmodozni.

 

Bár még nagyon fiatal voltam, azt biztosan tudtam, hogy mit nem akarok. Féltem is tőle rendesen, így aztán meg is kaptam. Hiszen, amire az ember fókuszál, azt kapja. De hogy lehet az kérem – értetlenkedtem -, hogy én rendes férjet akarok, meg lakást és gyereket, de mindig valami más, vagy máshogy jön össze? Nagyon sok időbe, közel húsz évembe tellett, míg rájöttem, utána olvastam, megtanultam, meghallgattam, észrevettem, megfigyeltem, hogy hiába vágyunk egy bizonyos dologra, amíg attól félünk, hogy nem kapjuk meg. Például: az ember azért akar rendes férjet, mert

ad1 vagy nem az van neki,

ad2 egyáltalán nincs neki.

Szóval, miért is akarja? Mert ez hiányzik az életéből. Szóval, mire koncentrál? A hiányra. Hát mit kap? A sóvárgást. És még? Ugyanolyan embert maga mellé, amilyet nem szeretett volna. És miért? Mert folyton az járt a fejében: Na, ezt ne! Ezért vagyunk képesek például az egyik rossz kapcsolatból kiléve egy pont ugyanolyanba belépni.

 

De térjünk vissza az agykontrollra. Mit is csinál tulajdonképpen az, aki kontrollálja az agyát? Először is meditál. Ez ugyanis lehetővé teszi, hogy olyan tudatállapotba jusson, amely a problémák megoldása érdekében képes lesz felszabadítani a képzelőerőt. Ha csupán meditálni tanulunk meg, már azzal is megoldhatunk bizonyos problémákat. Mindennek a testünk is hasznát látja.  „Azt mondják, agyunk olyan, mint a részeg szamár; kiszámíthatatlanul tántorog egyik dologtól a másikig. Meglepő, hogy milyen csekély mértékben tudunk parancsolni az agyunknak, de ennek ellenére, az időnként így is kitűnő munkát produkál. Máskor azonban hátba támad minket, álnokul fejfájást, bőrkiütést vagy éppen fekélyt okoz. Az agy túl nagy erejű, sokkal nagyobb erejű annál, semhogy kontroll nélkül hagyhatnánk! Ha megtanuljuk irányítani agyunk működését, akkor az döbbenetes dolgokra képes érdekünkben.” – írja könyvében José Silva, az agykontroll atyja.

 

S hogy mit nyerhetünk, ha mindezt elsajátítjuk:

-       önbizalmunk szárnyakat kap,

-       memóriánk hihetetlen mértékben javul,

-       tanulásunk gyorsasága és hatékonysága megsokszorozódik,

-       kiegyensúlyozottabb, optimistább és energikusabb emberek leszünk,

-       elsajátíthatjuk az öngyógyítást és pszichikus gyógyítást,

-       könnyen lefogyhatunk, leszokhatunk a dohányzásról,

-       kreativitásunk fokozódik,

-       jobbá tehetjük házasságunkat (ugye, megmondtam – a Szerző),

-       és kifejleszthetjük a hatodik érzékünket.

 

Azért mertem mindezt az agykontrollról megírni, mert a gondolkodásmódomat teljes mértékben megváltoztatta úgy, hogy ezzel jobbá tudtam/tudom tenni a saját- és a környezetemben élő emberek életét. Ez nem egy PR-cikk, csupán hálámat és örömömet szeretném kifejezni José Silvának és Domjánéknak! Köszönöm szépen!

 

                                                                                                                 Szöllősi Györgyi

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

BUDAKESZI

(POSOVSZKY MÁRTA, 2011.07.03 19:44)