Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nőideál az ’50-es évekből

2010.11.04

pinup.jpgProvokatívan vonzó nők

 

Ha visszautazhatnék a múltba, és végül az 1940-50-es években kötnék ki, talán a tanúja lehetnék annak a szexuális forradalomnak is nevezhető éles váltásnak, amely feloldotta a női test szépségének megmutatását kordában tartó tabukat. A merev viktoriánus társadalmi morált fokozatosan félretéve, a posztereken, plakátokon, fotókon provokatív öltözetű, szexuálisan vonzó nőket ábrázoltak. Ez volt a cheesecake művészeti stílus. A modellek arcából, testtartásából perzselt a flörtölés, csábítás hangulata, de mindez csak reményt keltett, nem volt közönséges. A képeken sokszor úgy tűnt a külső szemlélőnek, mintha a hölgy nem is tudta volna, hogy fotózzák, csak észrevétlenül figyelték, miközben a harisnyáját igazgatja… Ezeket a pillanatokat örökítették meg a stílus művészei, köztük Zoe Mozert festőnő, Gil Elvgren, Alberto Vargas és George Petty is.

Ebben az időszakban kapcsolódott össze a pin-up girl (poszterlány) kifejezés az aktuális női ideállal, melynek stílusjegyeit napjainkban is sok hölgy viseli előszeretettel magán. Vannak, akik kizárólag a klasszikus ruhákat, frizurát, sminket és a már-már klisének számító fotós pózokat helyezik előtérbe. A „másik oldal”, a modern pin-up-ok, akik különböző szubkultúrákból merítenek, de ugyanúgy a klasszikus vonalat viszik tovább a jelen korban is – egy tetoválásokkal díszített, Bettie Page-frufrut viselő, formás alakú lány is pin-up.

A pin-up lányok fénykorukat akkor élték, amikor minden amerikai katona barakkjainak a falán ők virítottak, az apák és fiaik titkon nézegették a képeslapokat, melyek a szép nőket ábrázolták. De még sincs veszve minden, mert visszatérve 2010-be, találkoztam egy élő, hamisítatlan pin-up girl-el…

 

Dolly Rollból szexi díva

 

Ahogyan nézegettem Licenciás Ildikó, művésznevén Ghoulina von Royal fotóit, hol egy fétis díva, hol egy rockabilly lady, hol pedig egy szemérmes, ’50-es évekbeli nő nézett rám a képekről. Hogy is van ez? Nos, élőben egészen más fogadott, mint amire számítottam. A csípős szájú, provokatív jellemével mindenkit letaglózó fétis helyett egy kedves, mosolygós, udvarias huszonöt éves grafikus lányt találtam. A kérdőjeleket látva a szemeimben, rögvest leszögezte, hogy már a középiskolában is úgy nézett ki, mint Dolly Roll. – A suliba is tűsarkúban, hátul csíkos harisnyában, bő szoknyában vastag övvel, copfos hajjal mentem. Hú, hogy miket kaptam a többiektől… - nevette, miközben én a rocky-s frizuráját csodáltam.

Ezek szerint már régóta vonzott a jampik világa…

A rock and roll kultúrát tizenhárom éves koromban szerettem meg, és fokozatosan próbáltam beépíteni a hétköznapjaimba is, mert jól éreztem magam benne. A hobbiból életstílussá vált, ugyanúgy, mint a pin-up. Négy-öt évvel ezelőtt láttam először külföldi fotókon, együttesek albumainak borítóin pin-up lányokat. Akkoriban éreztem magamban a változást, hogy szeretnék nőiesedni, de nem találtam a megfelelő irányt... A párommal is akkortájt találkoztam, és az ő biztatására határoztam el, hogy szívesen képviselem ezt a különleges stílust. Nagyon megtetszett, és így éreztem igazán nőnek magam.

 Hogyan született meg Ghoulina von Royal?

Egyéniségtől függ, hogy ki mit tesz magáévá a pin-up kultúrából. A fő az, hogy mindig nőies legyen. Az, hogy volt egy párom, akinek tetszeni akartam, meggyorsította a pin-up-al való azonosulásomat. A vizuális elemeket a régi fotókról, plakátokról tanulmányoztam, és lassan kialakult bennem egy kép, hogy milyen az a külső megjelenés, ami igazán én vagyok pin-up girl-ként.  

A felismerés után bele is vágtál a fotózásba, hogy megmutasd magad?

Egyre jobban kezdtem beleásni magam a pin-up kultúrába és érlelődött bennem a vágy, hogy valami maradandót kellene alkotni… Először egy honlap ötlete fogalmazódott meg bennünk a párommal, amely azóta el is készült, és egy online pin-up magazinná nőtte ki magát. Az élettársammal jártunk rockabilly bulikba, ahol sokan odajöttek hozzám, hogy szeretnének lefotózni, mert jól nézek ki. A pin-up is olyannyira szerves része a rockabilly-nek, mint a nagybőgő, ezért nem volt kérdés a fotózás… Azóta a párom készíti a fotósorozataimat.

A képeken látható ruhák, frizurák, sminkelési módok is a te kézügyességedet dicsérik?

Varrni nem tudok, de az egyik sorozatomban szereplő ruhát én terveztem. Sajnos Magyarországon nincs olyan bolt, ahol klasszikus pin-up ruhákat, kiegészítőket árulnak. Ezért leginkább „összevadászott” cuccokból dolgozom: szétnézek nagymama ruhásszekrényében, turkálókból válogatom össze a darabokat. A modern pin-up-ban számos szubkultúra kapcsolható össze, ezért szoktam régebbre is visszanyúlni, mert nagyon szeretem a gótikus stílust. A frizurák esetében igyekszem mindig valami újat kitalálni, amit eddig nem igazán láttam a régi fotókon, de mégis klasszikusnak mondható. Sminkelni pedig egyébként is imádok… Szeretem széppé varázsolni magam.

A szépséged kiteljesedését adja a  pin-up?

Ennél sokkal többet! Ez a kicsit extrémebb külsőt magával hozó stílus színessé teszi a hétköznapjaimat, mert különlegesnek érzem magam általa. Gondolj bele, az ’50-es években minden reggel megvolt a nőknek a „szépségrituáléja”: berakták a hajukat, körmöt lakkoztak, sminkeltek, habár „csak” háziasszonyok voltak. Ez a mai korban túlságosan leegyszerűsödött, mert a fodrász, kozmetikus, manikűrös majd elkészíti helyettünk.

 Úgy tűnik, hogy hazánkba a pin-up kultúra egy jó adag fáziskéséssel jutott el…

Külföldön már nagyon régóta megvetette a lábát az irányzat. Itthon a divatban látom, hogy egyes elemei feltűnnek, mint például a ceruzaszoknya – szigorúan térd alatt –, de mindig is egy szubkultúra marad. Bár, ki tudja, lehet, hogy a jövőben újra mindenki ezt a nőideált fogja követni. Akkor legalább könnyebben be tudjuk szerezni az országban is a kellékeket…

 

http://pin-up.hu/

 

                                                                                                                   Rácz Edina

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.